Hallo!

Ich bin wieder hier :) Már két napja nem írtam. Tegnap délután sétálni voltunk. A házaktól távolodva feltűnt, hogy tulajdonképpen egy medencében lakunk; körbe mindenhol dombokat látni. A hozzánk legközelebb eső felé vettük az irányt. Megnéztünk egy parasztudvart és egy faiskolát. Ezután vettünk virágokat. A rendszer úgy működik, hogy előtted a mező, aztán szedd és vidd. A rét elején kint van egy tábla, hogy melyik virág mennyibe kerül, és a leszedettek árát egy perselybe kell dobni. Az állatsimogatóban az állateledel volt ilyen becsületkasszás. Készítettem pár fotót, de még nem jutottam el odáig, hogy feltöltsem.

Mától Zehra ismét dolgozik. Lisa háromnegyed órával korábban kelt fel mint kellett volna, így nem fenyegetett az a veszély, hogy elkésünk az óvódából. Még úgy is sikerült időben odaérni, hogy eltévedtünk. Fél kilencre kell az oviban lenni. 9:45-ig voltam én is ott, majd 11:15-re mentem érte. Holnap elvileg már két órát lesz egyedül.
Fura ez az óvódabeszoktatós rendszer. Kezdetben egész nap ott van az anyuka a gyerekkel. Aztán negyed órára hagyja magára, másnap fél órára, és így tovább. Van olyan gyerek, akinek egész nap ott ül az anyukája, mióta én itt vagyok. Nem értem, hogy egyáltalán minek jár akkor óvódába? Komolyan nem értem...

Délután kicsit lasan értünk haza, mert Lisa inkább tolni akarta a babakocsit, mintsem beleülni. Viszont hála a korai ébredésnek szó nélkül hajlandó volt ebéd után lefeküdni, és aludt is majdnem két órát :)
Aztán még négyig játszottunk, mire Zehra hazaért. Azóta áttértem pihenő üzemmódba. Most ők vásárolni vannak, hoznak zsemlét meg csokit :) Egyébként azt hiszem gumicukor mérgezést kaptam, szóval ideje csokira váltani :)
 

Délelőtt nem sokáig unatkoztam egyedül, mert Lisa 11-kor már itthon volt. Állítólag ma különösen nem bírta az óvódát. Ha holnap sem fogja, akkor csütörtökön és pénteken nekem kell ottmaradnom vele. Majd viszek egy könyvet, hogy ne unatkozzak. Még van körülbelül 850 oldal vissza a Katedrálisból.

Délután a városban voltunk. Megnéztük a dómot és a várat (csak kívülről), és vásároltunk pár dolgot. Vettünk egy németkönyvet, amiből tanulni fogok. Ezt :
www.amazon.de/gp/product/images/3193072559/sr=1-3/qid=1252428745/ref=dp_image_z_0

Láttam egy legalább félmillás Colnago bicajt spirálzárral lezárva. Éppen nem volt nálam az erővágóm... Amúgy jót röhögtem délelőtt, amikor a limburgi hírekben benne volt, hogy elloptak egy biciklit, ami nem volt lezárva :D U-lakatot idáig kettőt láttam. Az egyik a vázra volt erősítve, még a bicajt egy szokásos cérna tartotta, a másik a hátsó keréken volt - a bicaj nem volt tereptárgyhoz lakatolva. Jó nagy habzsi-dőzsi lenne itt a magyar biciklitolvajoknak.
 

A fenti kérdés magyar fórumokon igen gyakran olvasható. A témában pedig eltérnek a vélemények. Szeretnék ehhez kapcsolódóan egy kedves történetet elmesélni.

Tegnap vagy tegnapelőtt történt a wiesbadeni bevásárlóközpontban. A pékségben vettünk néhány zsemlét, majd bementünk az élelmiszerboltba. Lisa rögtön kapott egy zsemlét imént vásároltakból. Az élelmiszerboltban a hentespultnál álló férfi meglátta, hogy Lisa egy üres zsemlét rágcsál a babakocsiban. Mondta, hogy nem lesz ez így jó, vágott neki egy kb. tíz dekás darabot az egyik szalámiból, és a kezébe adta :)

Ehhez nem akarok semmit hozzáfűzni.

Ma egy csomag kekszet vásároltunk. Zehra azonnal kibontotta, és Lisa kezébe adta, hadd egyen. A pénztárosnak pedig teljesen természetes volt, hogy csak egy fél csomag kekszet fizetünk ki...

Ma Lisa különösen hisztis volt. Akkor is elkezdett sírni, amikor egy helyben állt, és senki nem volt körülötte. Jó hír, hogy azt mondta Zehra, hogy az elmúlt két évben nem sírt ennyit összesen, mint ma. És éjjel csak két órát aludt, mert meg van fázva.
Szóval ilyen állapotban a szülők már nem akarták este magukkal vinni a Media Marktba, inkább megkértek, hogy játszak vele addig. Persze semmi baj nem volt :) Nagyon jól eljátszottunk, bár én nagyon elfáradtam és megéheztem időközben.
És megint a kaja téma. Ma sem volt ebéd. Bár már megértettem az itteni rendszert. Nincs semmi, csak vacsora. Persze önszorgalomból mindig reggelizek, de mostanra már csak a gumimacik tartanak életben :) Tegnap pizzát rendeltünk. Ma valami krumplis dolog lesz darált hússal és zöldséggel. Majd meglátjuk.

Lisa délelőtt óvódában volt Zehrával.  Én elkísértem őket, de nem mentem be, hanem megpróbáltam egyedül hazatalálni, mert csütörtöktől nekem kell egyedül az óvódába vinni a kislányt és érte menni. Sikerült megtalálni a helyes utat :) Az óvóda körülbelül tíz perc sétára van innen. Délelőtt porszívóztam és olvastam.

Délután elmentünk az Aldiba és egy konyhafelszerelési boltba. Vettem egy zsiráf és egy nyuszi sütőformát :)
Ezután ellátogattunk a közeli állatkertbe. Olyasmi, mint nálunk az állatsimogató. Etettünk kecskéket. A Bambik nem akartak enni.

Úgy gondoltam, három óra tájban megpróbálkozom némi meleg kaját kérni. Meglehetősen furán néztek rám erre; majd egymásra, hogy most mi tévők legyünk. Aztán előkerült egy konzerv ravioli :)

Tegnap délután hármasban voltunk, mert Zehra meccsre ment. Délután itt volt Lisa nagymamája és dédije, akikkel később - miután elállt az eső - elmentünk a játszótérre. Itt egyébként mindig esik. És hideg van. Két napi fagyoskodás után ma úgy döntöttem télikabátban megyek. Erre kisütött nap...

Csináltam pár képet, már csak arra kellene rájönnöm, hogy tudom feltölteni őket ide...feladom...

Képek itt:
picasaweb.google.com/ortoandi/Limburg#

Szóval. Az első képen látható ház jobb oldalában lakunk. Ami nekem fura, hogy azon felül, hogy nincs kerítés, az ajtót se igazán zárják be. Én a biciklimet sem hagynám ott sehol úgy, mint ők a házat vagy az autót. A kertibútorok, homokozó játékok, medence kint vannak, az autó fölé pedig általában csak egy ilyen tetőt építenek, mint ami itt is látszik. Ez a garázsban állás tipikus magyar hülyeség...

A harmadik képen Lisa van. Éppen jöttünk haza a játszótérről. Látta nálam a fényképezőgépet, és megkért, hogy csináljak róla egy képet. Nagyon kis édes :)

Ma délelőtt a bolhapiacon voltunk, ahol a másik nagymama árult. Előtte a házánál megetettük a kutyát. Vagyis én próbáltam minél inkább távol maradni tőle...

Ebéd úgy tűnik ma sem lesz. Tegnap sem volt. Igazából csak akkor volt, amikor megérkeztem... Elhízni nem fogok, az már biztos. Így is leesik rólam lassan minden gatyám. Majd jövő héten elmegyek én is shoppingolni :)

Tegnap délután shoppingolni voltunk Wiesbadenben. A plázán kívül nem néztünk meg mást, mert szakadt az eső. Vettünk Hello Kittys harisnyát és pólót hozzá rózsaszínű nadrággal :) Aztán a pékségben és a boltban voltunk, hoztunk fini zsemlét és szalámikat, úgyhogy mostmár én is tudok mit enni :) A hétvégére való tekintettel ma még reggeliztünk is :)
Este vacsizni mentünk Diezbe egy olasz étterembe. A tulaj persze magyar volt, a kajának pedig határozottan nem volt se magyar, se olasz íze. Mindenesetre a néni nagyon örült nekem, hogy végre tud valakivel magyarul beszélgetni. Azt mondta, hogy nem szoktak errefelé magyarok járni. Ennek azonban ma az ellenkezőjét véltem felfedezni. A helyi Media Markt előtt az autóból kiszállva rögtön két olyan ember jött szembe velünk, akik magyarul beszélgettek...
Visszatérve a vacsira. Fél 12 volt, mire eljöttünk az étteremből; én már nagyon fáradt voltam addigra. Hazaérve rögtön el is aladtam, és ma is csak 9-kor ébredtem fel.

Tíz óra tájékán megreggeliztünk, majd elmentünk a Media Marktba és cipőt venni. Lisa kapott egy rózsaszín cipőt. Én egy télit néztem ki, ami stílusban valahol a bakancs és  csizma között helyezkedik el. Szerintem jövő héten megveszem.

Hétfőn elvileg a munkaügyi központba megyünk, hogy engem bejelentsenek. Beszélgettünk a nyelviskoláról is. Azt mondták, hogy nem sok értelmét látják, hogy oda járjak, mert már most jobban tudok németül, mint az előző aupair 10 hónap után. Valószínűleg majd egy magántanárhoz fogok járni.

Sziasztok!

Öt óra hiján már két napja, hogy elindultam a Keletiből. (Nem jutottunk persze sokkal tovább, mint Keleti-külső, ahol a vonat jó magyar szokáshoz híven megállt pihenni egy picit.) Az utazás egész kellemesen telt, egy másodéves közlekes sráccal utaztam együtt, így volt közös témánk a beszélgetéshez. A tizenöt fokosra hűtött hálófülkében még aludni is tudtunk egy keveset, egészen hajnali kettőig, amikor a német rendőrök úgy döntöttek, hogy felverik az egész vonatot. Ezután - ha már úgyis fel kellett kelnünk - megvacsoráztunk (vagyis inkább éjjeliztünk), és felvettük a pulóvert, hogy túléljük a vonat szibériai időjárását.
Reggel héttől egyedül utaztam tovább. Még Mannheimig volt fent egy magyar a vonaton, akivel lehetett beszélgetni, de utána már eléggé szenvedtem. Ja, ő lett volna a harmadik lakótársunk, de az üres vonatot látva - a korára hivatkozva - közölte a kalauzzal, hogy ő ugyan nem fog felmászni a felső ágyra; így kapott egy külön fülkét. Ez nekünk is tök jó volt, mert legalább elfértünk.

A pályaudvarra érkezve kissé elbizonytalanodtam, mert senki nem várt. Mivel nem akartam nekiindulni a világnak felhívtam Zehrát, aki elmondta, hogy dugóba kerültek, így késnek 10 percet. Negyed óra várakozás után meg is érkeztek. Lisát elég könnyű volt kép alapján felismerni. Élőben is igazán tündéri baba :) Bár kezdetben ugyan nem akart barátkozni, de mire beültünk a kocsiba már feloldódott, és tudta mondani, hogy "Andi Ungarn".

Körülbelül fél-háromnegyed óra alatt alatt értünk Limbrugba. A ház, ahol lakunk valóban újépítésű. Egy éve laknak itt. Két szint van, alul a nappali, konyha, étkező, fürdő, előszoba; felül a háló, a gyerekszoba, az aupair szoba és még egy fürdő. A gyerekszoba az én szobám és a hálószoba között van. Végülis így legalább mindenki felébred, ha a Lisa sír éjszaka :D.

Tegnap tortettilit ebédeltünk sajttal és valami sonkára hasonlító dologgal. Vacsira "parasztkenyér" volt. Persze nem egészen úgy nézett ki, mint a ugyanez a sarki pékségben, de ha kellően sok dolgot pakoltam rá meg lehetett enni: sajt, szalámi, vaj, uborka, paradicsom.

Ma nem tudom mi lesz a kaja. Üzleti vacsorára megyünk az apuka munkatársához. Remélem nem lesz túl későn, mert már kezdek éhes lenni (ez valószínűleg amiatt van, hogy még nem reggeliztünk - 12:43).

Tegnap délután elkísértük az anyukát táncórára. Ő a tánctanár. Most épp a Vámpírok bálja zenéjére tanít be egy show táncot a csoportjának. Nem voltak csak négyen az edzésen. Lisa pedig meglepően nyugodtan tudott ücsörögni az óra alatt.

Este internetet próbáltunk varázsolni a gépemre. Az apuka (hm...fogalmam sincs hogy hívják...) - aki napi 12 órában ugyanezt csinálja - nagyon megszenvedett vele. De a végére már a magyar Windowst is megtanulta. 11-re már volt netem. Igaz, hogy a szobámban nem működik, de legalább van. Most itt ülök a lépcsőfordulóban a két emelett között.

Hogy valamit a "munkáról" is írjak: tegnap egy csomót játszottam Lisával. Az anyukája meg volt döbbenve, milyen jól kijövünk. Azt mondta, hogy az előző aupairhez öt napig hozzá sem szólt, nekem pedig már délután megfogta a kezem, amikor sétáltunk.

Ma az óvódában voltunk. Illetve egy "Kindergarten" nevű intézményben, amit nem igazán hasonlítanék össze az otthoni óvódával. Lisának még csak második napja volt ott és beteg is egy kicsit, így nem igazán érezte jól magát. Majdnem egész délelőtt ott ültünk mi is a teremben, de volt két másik anyuka is. A csoportban Lisa a legkisebb. Nekem a legfurább az volt, hogy a gyerekek otthonról viszik dobozban a reggelit, és azt eszik meg közösen.
És vannak kifejezetten unszimpatikus gyerekek is. Beláttam, hogy nagyon nagy szerencsém van, hogy nem rá kell vigyáznom :)
A másik, ami fura volt, hogy nincsenek baba vécék és baba mosdók. Megoldották az IKEÁ-ban kapható műanyag fellépővel. Végülis olcsóbb :) Egyébként mi is egy IKEA lakásban lakunk.

A nyelvtanulással egész jól állok. Kezdek úgy kommunikálni,  mint Lisa. Egy, maximum két szavas mondatokban mindent ki lehet fejezni :D A kedvenceim a "cici" vagy "cici machen" szavak, amik azt jelentik, hogy le szeretne ülni, csak nem éri fel a széket, szóval tegye fel valaki. (Szótári alakban: sitzen.) :D