Sajnos eljött az ideje annak, hogy befejezzem a blogomat. Előtte még pár szót írnék a hazautamról, keretbe foglalva ezáltal mindazt, amit idáig leírtam.

Péntek este a Zehránál táncoló lányok jöttek át hozzánk. Régi táncos videókat néztünk, hajnali egykor sikerült elaludnom. Három óra előtt pár perccel csörgött a vekker, és fél órával később már a kocsiban ültünk útban a kölni reptér felé. Félúton hatalmas havazás kezdődött. 40-60 km/h-val tudtunk csak haladni az autópályán. A havazás nem akart alábbhagyni - inkább csak erősödött -, így csak reméltem, hogy nem fogják törölni a gépeket. A beszállásig nem is volt semmi probléma; a megpróbáltatások utána kezdődtek. A kapitány bemondta, hogy 45-70 percet várakozunk, mert még nem takarították le a havat a kifutópályáról, és nem hó- és jégmentesítették a gépünket. 9 óra után nem sokkal szálltunk fel (a tervezett 7:00 helyett). "Unglaublich, aber wahr." - mondta a pilóta. "Wir fahren los." Ezután hozzátette, hogy Budapesten még az itteni időnél is rosszabb van, és még nem végeztek a pályák letakarításával. Sajnos két óra múlva is ugyanezeket tudta elmondani. A Bécsben való leszállás gondolatát igen hamar elvetették, így fél óra körözés után visszarepültünk Kölnbe. Gondolom mondanom sem kell, hogy mindenki felettébb lelkes volt.
Kölnben viszonylag egyszerűen kaptam jegyet a másnap esti gépre. Felhívtam Zehrát, hogyha nem baj, maradnék még egy éjszakát, és vonatra szálltam. 17:13-kor érkeztem vissza Limburgba. Zehra, Lisa és Marina épp végeztek a bevásárlással. A nap hátralevő részében már semmi különös nem történt, este pedig nagyon korán elaludtam.

Szombat délután újra elindultunk Kölnbe. Az autópályára felkanyarodva hirtelen eszembe jutott, hogy tegnap ezen a helyen éppen egy fekete cica futott át előttünk. Miután nem szenvedtünk balesetet az autópályán, a cica eszembe sem jutott többet, egészen idáig. Hát ezért törölték a gépemet. :D

A délutáni gép mindenesetre rendben felszállt, és ezegyszer meg is érkezett Budapestre.
Most pedig már a koliban vagyok, a holnap reggeli (nagyon remélem, hogy problémamentes) beköltözést várva...

Zárószóként szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki olvasta a blogomat. Talán egyszer majd egy másik bloggal visszatérek. ;-)

Andi