Pár napja telepítettem egy látogató-számláló programot, és teljesen el vagyok képedve az eredményeken. Feldob, hogy ilyen sokan olvassátok a blogomat, írok is bele gyorsan valamit. :)

Ott hagytam abba vasárnap, hogy esik a hó. Nos, több mint 24 óráig egyfolytában esett, így hétfő reggelre akkora hó lett, amekkorát nem is emlékszem, hogy mikor láttam utoljára. Abban a 20 percben, amíg megjártam oda-vissza az óvodát teljesen kifáradtam, akkorákat kellett lépni. Délután építhettünk volna egy új hóembert, de Lisának nem volt kedve kimenni. Keddre virradóra valószínűleg egy kis ónos eső is esett, mert az utak jégpályává változtak. Zehra szabadságon van, úgyhogy reggel ketten vittük Lisát az oviba. Megbeszélte az egyik óvónővel, hogy hétfőtől már nem én viszem. Délután vásárolni voltunk az ALDI-ban, meg a RATIO-ban. Utóbbi egy nagykereskedés, ahonnan a 10 kilós vödrös gumicukrok epekedve néztek rám a polcokról, hogy vigyem haza őket. Sajnos van egy olyan érzésem, hogy már így is lassan túllépem a súlykeretet. Reggel még a Kaiser outletben voltunk, ahol vettem pár apróságot a süticsináláshoz. Délelőtt Zehra legjobb barátnőjével találkoztunk Diez-ben egy reggeli erejéig. Ő az, aki összegyűjtött Szilvinek vagy fél kiló cukrot. Ezt el is hozta tegnap. Reggeli után elhoztuk Lisát az oviból.
Marinának tegnap este 6 körül kellett volna érkeznie, de késett a vonata, és lekéste a csatlakozást, így csak fél 8 körül érkezett meg. Zehra gyorsan elhozta a pályaudvarról, aztán ment a céghez valami megbeszélésre.
Mikor Marina megérkezett Lisának esze ágában sem volt aludni menni, mi több, még és is le voltam ejtve, az új lány izgibbnek bizonyult. :S Ebből mondjuk az következik, hogy Zehra azon sejtése, hogy Lisa nem fogad el mást, nem igazolódott be.

De menjünk tovább. Ma Marinával ketten vittük Lisát az oviba. Megmutattam neki, mire kell figyelni, meg ilyesmi. Most délelőtt itthon vagyunk, míg Zehra Thomas öltönyeit hozza/viszi a tisztítóba. Nekem nem volt kedvem vele menni, mert megint szibériai hideg van, Marina meg inkább pihenni akar. Apropó, hideg. Marinán látszik, hogy edződve van, tegnap este egy ujjatlan topban szaladgált, az utcára meg olyan "szilvisen" öltözködik (tornacipő, kis pulcsi, kis kabát; kesztyű, sapka minek...); miközben én Lisával egyetemben épp készülök megfagyni.

Az utcára fagyott hóról már írtam az előbb, de ehhez hadd jegyezzek meg még egy gondolatot. Linterben továbbra sem látni hókotrót (mondjuk nekem nem is hiányzik), ezért az utcák kb. a következőképpen festenek: az havat az autók letaposták kb. 5 cm-esre, erre ráfagyott a megolvadt víz, eső, stb. Erre való tekintettel tegnap pontosan 20 km/h-val száguldottunk kocsival az óvódáig (amúgy itt az egész "falu" 30-as övezet). Az oviból visszafele jövet négy fiatalabb srác már épp az autóját próbálta kirángatni egy árokból, mert nem tudták bevenni a kanyart. :) Vicces volt, az arra járó buszt kérték meg, hogy húzza ki már őket.
A jég Lisának se nagyon tetszik, ma már sírt útközben, hogy vegyem fel, mert nem akar (tud) tovább sétálni. Végülis, ha felveszem, sokkal nagyobbat tudok esni, miért ne... Szóval végül beültettem a szánkóba.

Zehra ma kifejezte abbéli reményeit, hogy Marina többet fog enni mint én, de sajnos csalódnia kellett, mert ő sem vacsorát nem kért tegnap, sem ma reggelit. Jó hír Zehra számára, hogy elvben mindent szeret. :)

Azt hiszem, most elfogyott a mondanivalóm. Ígérem, hogy még hétvége előtt újra jelentkezem.