A tegnapi és tegnapelőtti nap egészen eseménydúsan telt. Szerdán Lisa lerántotta az üveg lámpát a szekrényéről, ami ennek következtében körülbelül hárommillió darabra tört. Szerencsére egész jól megértette, hogy ebbe akkor most nem gázolunk bele, és  viszonylag türelmesen várta, amíg végzek a takarítással. Ez eltartott egy jó darabig, mert az összes szekrényt és ágyat ki kellett húzkodnom. Mindamellett örömmel tölt el, hogy Zehra ma nagytakarítás után megjegyezte, hogy tök ügyes voltam, mert csak egy üvegszilánkot talált.
Lisának délután sikerült még az egyik nyakláncát is elszakítani. Ezzel csak az volt a probléma, hogyha a szétszóródott egymilliméteres gyöngyöket a nyuszik előbb találják meg mint mi, akkor annak csúnya vége lehet.

Tegnap dél körül csörgött a telefonom. Zehra volt az, mondta, hogy ne induljak el a Lisáért, mert ma ő hozza el, majd sebtiben mennek is az orvoshoz, mert valami történt az ujjával.
Az orvostól viszonylag hamar hazaértek. Kiderült, hogy egy másik gyerek rácsukta Lisa ujjaira a tornaterem ajtaját, amitől a körmei szépen belilultak. Szerencsére nem tört el, csak jegelni kellett. Mára már csak egy körme maradt lila. Zehra mondta, hogy a körömleeséses szitut már ismerik, mert egyszer már átélték, mikor Lisa két hónapos volt.

Ma nem volt semmi érdekes. Gondolom a tegnapi kellemetlen emlékek hatására Lisa nem  igazán akart az oviba menni (ottmaradni meg pláne nem), de mire mentem érte, már nagyon elemében volt.

Jah, tegnap Zehrának edzése volt, Thomas meg dolgozott, így nekem kellett Lisát lefeketni. Nem volt egy egyszerű móka. Azt már ellestem Zehrától, hogy úgy olvas neki mesét, hogy befekszik mellé a kiságyba (képletesen: felnőtt ember kétrészre hajtja magát, és akkor pont elfér). Idáig nem is volt gond. Aztán még altatódalt is énekeltem. Egyet, kettőt, hármat, huszat. De Lisa rögtön ordítani kezdett, ahogy megjegyeztem, hogy én akkor most kimennék. Kint vártam egy kis időt, de csak nem hagyta abba. Akkor kezdtük előlről. Végül sikerült meggyőznöm, és így 20:40-kor lefeküdt aludni. :)
Ma később van csak Zehrának edzése, így már letette Lisát, nekem csak őriznem kell a házat, míg haza nem ér.

Holnap megyünk korcsolyázni, mert valakinek (már nem tudom követni) a szülinapi bulija lesz, és kibérelt egy szabdtéri műjégpályát. Vasárnap meg Zehra két testvérének lesz a bulija, amikor is villásreggelire vagyunk hivatalosak.

Zehra elment. Lisa meg természetesen felkelt az autó hangjára. Ez az este megint nehéznek ígérkezik...