Pénteken végre itt is esett egy kis hó, de olyan kis pelyhekben, hogy szinte észre sem lehetett venni. Ma megint esett szinte egész nap, de a fű még mindig kilátszik alóla, és nemcsak a szemközti telken, ahol majd másfél méteres a gaz, hanem a házunk előtti kis gyep is.
Ma elmentünk "sétálni", hogy lássunk egy kicsit több havat is. A dolog a következőképpen nézett ki: beültünk a kocsiba, utaztunk fél órát, kiszálltunk, a parkolótól elsétáltunk a Taunussteinban található limes darabig (ezt kell elképzeli 5-10 cm hó alatt) és vissza - ez pontosan 16 perc volt-, majd utaztunk még 30 percet hazáig. Ehhez nem fűzök kommentet.
Mostanra már nálunk is van annyi hó, hogy talán az úton lehetne szánkózni (Linterbe ugyanis nem jön be a hókotró), ha lenne Lisának szánkója.

Időközben Zehra lehívott Plätzchen-t sütni. Illetve megkérdezte, hogy nekem nincs-e kedvem hozzá. Mikor lementem, látható vált, hogy azért kellene segítenem, mert a Lisa tempójában három napig sütik. :) Szóval gyorsan kiszaggattam a maradék jó részét. Meg kell azonban jegyezzem, hogy ennél íztelenebb süteményt soha életemben nem ettem.

Fogalmam sincs, miket akartam még írni. Tegnap véletlenül kiderült, hogy keddig mégiscsak van óvoda. Délután vásárolni voltunk Zehrával. Kinézett egy hónadrágot Lisának, de nem vette meg, mondván ráér hétfőn is. Csak így nem lesz neki holnap az oviba, mit felvenni. Senki sem gondolta, hogy ma még esni fog. :)
Mivel Lisa puzzle-t kért a Jézuskától, így vettünk neki egyet, meg egy memóriajátékot (megemlítettem, hogy nálunk abban Szilvi verhetetlen), meg egy zenefelszerelést (gyerek csörgődob, triangolum, xilofon).
Este Zehra Wiesbadenbe ment karácsonyi partizni, de szerencsére Lisa elég fáradt volt az alváshoz, így a hiszti elmaradt. Ráadásul olyan nyugodtan végigaludta a 12 órát, mint még soha. :)