Tegnap Lisának ismét sikerült összetörnie magát, úgy hogy kb. 20 cm-re voltam tőle. De ezt is túléltük. :) Lényegében annyi történt, hogy az ágyam melletti pöttyszőnyegen megcsúszott, és beverte az állát az ágy szélébe, amitől lett neki egy liláspiros véraláfutásos foltja. Azt csak pár perccel később vettem észre, hogy a száját és a nyelvét is elharapta, amik kicsit véreztek is. Mindenesetre nem sírt sokáig, mert a Thomastól kapott Kindertojás hatására a fájdalom rögtön tovatűnt.

Tegnap délelőtt Thomas egyik testvérének a születésnapja volt. Bad Schwalbach-ba utaztunk, ahol is kibéreltek neki egy korcsolyapályát. Itt persze nem kell nagy dologra gondolni, csak egy egészen kicsike pálya volt, nem sokkal nagyobb, mint a Decathlon parkolóban felállított. Ami különösen örömteli volt számomra, hogy a hegyekbe utaztunk (Bad Schwalbach 361 m), ahol már a hó is esett. És ez bizony Lisának is tetszett.
A bulival nekem csak annyi volt a bajom, hogy a "babazsúr" jellegből kifolyóan (Sarahnak kb. a 15. szülinapja lehetett) senkivel sem tudtam beszélgetni, így csupán egymagamban róttam a köröket fel és alá. Lisának ennél nagyobb problémái is voltak. A megérkezésünk után kb. háromnegyed órával elkezdett sírni, és senki sem tudta, mi baja. Másfél óra múlva elárulta, hogy fázik a lába. Jómagam egyáltalán nem lepődtem meg ezen, mert az én lábam is fázott, holott rajtam egy sima zokni, egy harisnya, és két vastag zokni volt. A németeknek meg nem evidens, hogy attól, hogy ők nem öltöznek fel, talán a gyereket fel kellene rendesen öltöztetni. Zehrának még az elején szóltam, hogy talán rá kellene adni a kesztyűt Lisára is. A válasz az volt, hogy hagyjad, majd ha fázik a keze, a saját kárán megtanulja, hogy kesztyűt kell húzni (na persze...). Lisának persze fázott a keze, szóval nem sokkal később, már két dolog (illetve összesen négy: két láb és két kéz) volt, ami miatt ordíthatott. A sírást persze már nem is hagyta abba úgy kb. délután 5 óráig.

A jégpályán kint volt Lisa egyik unokatestvére is, aki éppen akkor ismerkedett a korcsolyázással. A németeket nagyon jópofa módon tanítják korcsolyázni. A kép azt hiszem magáért beszél. Ilyet szeretnék Dénesnek is. :D

Ma reggelre Linterben is leesett az első hó. Sajnos mire felkeltem csak ennyi maradt belőle. :(

Ma Zehra két testvérének volt a szülinapja, így a domb túloldalán lakó nagymamához utaztunk villásreggelire. Voltunk vagy 40-en, de inkább többen. Nem bírtam megszámolni. Itt egész jól elvoltam, nagyon jó volt a társaság. Az egyik dédinek a gondozója ugyanis szintén egy magyar (Irma, akinek a testvéreit Gizinek és Magdinak hívják - lol), - így vele is tök sokat beszélgettem -, meg természetesen ott voltak Katiék is családostól. Meg is jegyezte, hogy még ilyen nem volt, hogy ilyen sokan magyarul beszéljenek itt. :D

A nap sztorija: Irma megkérdezte, hogy fürdetni is nekem kell-e a Lisát. Mondtam, hogy nem, de amúgy is csak hetente/kéthetente fürdik. Habár néha titokban megfürdetem. :)
Erre Erzsi (Lisa dédije és az előző au-pair nagymamája) megjegyezte, hogy neki is mondta Szandi, hogy a szülők soha nem fürdetik a gyereket, így ő mindennap megfürdette (szintén titokban), amikor a szülők nem voltak otthon (akkor még nem járt Lisa óvodába, tehát volt ideje). Na, ezen beröhögtem. :D
A másik sztori, hogy volt egy rokon, aki végig azt hitte, hogy én egy rég nem látott másik rokon vagyok, akit ő kisbaba korában látott utoljára. :D Ezt persze nem értettem meg, mikor nekem magyarázott, mert valami elképesztően idétlen unnémet dialektust beszélt, de Zehra fordított.

Holnap megyek be a városba, megérdeklődöm, hogy Szilvi ajándéka elkészült-e már. Apropó, Lisának megtanítottam, hogy a testvéremet Szilvinek hívják, bár még így is mindig azt kéri, hogy "Schwester kucken". :D