A cím kivételesen nem a bejegyzés tartalmára, hanem az időjárásra vonatkozik. A tegnapi -6 fok, a mai -7-hez képest egész istenes volt. És az előrejelzések szerint vasárnapig minden nap egyre hidegebb lesz. Szerencsére (?) holnaptól nem kell oviba menni, így a reggeli extra fagyos időben való sétálást, átütemezhetjük a napos, délelőtt időszakra, amikor -10 helyett csak -5 fok lesz. Most látom csak, hogy a holnapi csúcshőmérsékletre -9 fokot is írnak, a mai-holnapi érzett hőmérsékletértékek pedig -20 és -10 között mozognak. Ez nagyban megmagyarázza a reggeli fogorvos utáni érzést. A hidegben ugyanis teljesen lezsibbadt az arcom azon része, amit nem fed le a sapka.

Nézzük mi történt hétfő óta. Igazából semmi extra, de rohannak a napok. Kedden szabadságon volt Zehra, de az autóját vitte szervizbe. Délután meg programja volt, de  előtte némi vacillálás után mégiscsak visszahoztuk az autóját a Wiesbadenből, mert nem akarta a fizetése felét a csereautó díjára költeni. Ezután még beugrottunk egy cipőboltba, ahol Zehra vett magának egy téli csizmát (belátta ugyanis, hogy a nyáriban hideg van; sőt tegnap még egy sálat is vett). Amúgy láttam egy csomó jó cipőt. Hihetetlen, hogy itt szinte bármelyik cipőboltban találok nekem tetsző cipőket, otthon meg néha (öhöm... mindig) hónapokig keresgélek, mire találok egy olyat, amire ráfogom, hogy jó lesz. És akkor arról ne is beszéljünk, hogy mindezt pontosan negyed áron.
Kedd este még németeztünk (Futur I., Futur II), amit elvileg ma fogunk folytatni. Mármint a passzívot, a módbeli segédigéket, és a jövő időt hál' istennek befejeztünk, szóval szerintem ennél már csak jobb jöhet. Ami röhöjes, hogy a módbeli segédigés feladatok egy részét Zehra sem tudta megcsinálni...

Gondolkodom, mi történt még. Ma az oviból hazafelé jövet, Lisa kivette a kezét a bárányból, és mutatta, hogy még mindig fáj az ujja. Majd hozzátette: "Der Dénes hat auch Aua gemacht." Én erre bőszen helyeseltem, de azért megjegyeztem, hogy attól, hogy a Dénes is odacsukta az ujját, neked még nem feltétlenül kell. Ezután hazáig a következő mondatot ismételgette: "Wenn der Dénes Aua macht, dann können wir zu Hause gehen." Igazából nem tudom, hogy ezzel mit szeretett volna kifejezni, de nyilvánvalóan nagyon fontos volt, ha félpercenkét el kellett mondani.
Mostanában egyébként Lisa egyik kedvenc szófordulatává vált, ha-val kezdődő mondatot alkotni. A probléma az, hogy a ha-t sosem követi akkor, és így néha elég nagy sületlenségek sülnek ki belőle. :) Például az adventi koszorú első gyertyájának a meggyújtása után belekezdett egy monológba, ami kb. annyit tett, hogy ha a gyertyák égnek, jön a karácsony. Majd a felsorolást tovább folytatva: a gyertyák égnek, a fények égen, a fenyőfa ég... Erre persze hangosan felröhögtem, majd Zehra is mondta neki, hogy ő azért nem szeretné, hogyha a karácsonyfa is égne. :D