Ahogy ígértem, mától újra jelentkezem. Tegnap kb. 15 perccel később indult a gépem Ferihegyről, mint kellett volna, de ennek ellenére pontosan érkezett meg Frankfurtba. Pedig egy helyen még "rossz időjárási területre" (schlechtes Wettergebiet) is keveredtünk, ahol bemondta a pilóta, hogy kapcsoljuk be az öveket. Mintha magunktól nem vettük volna észre, hogy össze-vissza dölöngélünk. A biztonsági öveket kivételesen tényleg megérte bekapcsolni. Nem a rossz időjárás miatt, hanem a leszállásnál volt rá szükség. A leszállópályán az első kanyar előtt ugyanis satufékkel sikerült csak lassítani. :)
A ferihegyi szigorított biztonsági ellenőrzés abból állt, hogy már a cipőt is le kellett venni. Dénesnek és apának mondom, hogy ezáltal kicsit lassabban ment az ellenőrzés, és azt a hosszú sort nem csak a check-in-nél, hanem a bejutásnál is ki kellett várni. Ezáltál nem ücsörögtem órákat a váróban, mert mire oda jutottam majdnem kezdődött is a beszállás.

Frankfurtban valahogy elkerültük egymást Zehrával, a telefonját meg (szokás szerint) nem hallotta, úgyhogy még negyed órát ücsörögtem, mire találkoztunk. Utána felmentünk a Mc Donald's-ba, ahonnan Lisa még tudta nézni a repcsiket, amelyeknél egyesével felkiálltott, hogy helikopter. :D

Itthon nem sok időt töltöttünk, ettem, kicsit pakolásztam, aztán indultunk Friedhofenbe a nagymamához. Zehra minden hülyeséget bepakolt a Lisának, amiből az utazóágy volt a legjobb, akinek persze esze ágában sem volt abba bemászni, mert a "nagy ágyban" akart aludni velem. Végülis egész jól elfértünk.
A dédi nem volt otthon, így az ő szobájában aludtunk. Hátrány, hogy nem volt fini magyar kaja. Kati főzése ugyanis teljesen elnémetesedett. Tegnap pizzát rendeltünk vacsorára (miért van az az érzésem, hogy ma is az lesz :D), a mai ebéd pedig zacskós krémkrumpli leves (ez egész jó volt), dobozos krumplipüré (kartoffelnfrei :D) és savanyú káposztás hús (ez ilyen tipikus német, nálunk is egy csomószor van) volt. Ebédre az egész család megjelent (illetve pontosítok, csak egy része: nem voltunk 15-nél többen).
Kaja után már nem maradtunk sokáig, mert épp most jöttek meg Thomas tetvéréék...

A bulinak vége. Hihetetlen, hogy a kissrác mekkora kupit tud csinálni. Ismét rájöttem, hogy mennyire egyszerű dolgom van Lisával. Megkérem, hogy pakoljon el maga után, és kész.

Nem lesz pizza vacsira, nem vagyunk éhesek. Thorstenék hoztak sütit, amiből igyekeztem minél többet enni, hátha ők is eltanulták anyukától, hogy a maradékot hazavisszük. :D De nem vitték haza.