Most látom csak, hogy mesélésben még csak az elmúlt szombatnál tartok, holott már csütörtök van. Akkor nem is nagyon húzom tovább az időt.
Ha már szombat és Frankfurt. Meg akartam jegyezni, de valahogy kimaradt a blogbejegyzésből, hogy volt Frankfurtban egy utca (Münchener Straße), amin végigsétálva némileg Ázsiában éreztem magam. Mindegyik épület aljában egy-egy kis bolt volt (ez még nekünk is általános), de a boltok kirakatüvegein és az előttük lévő kis táblácskákon egyetlen egy német felirat sem (!) volt. A szövegek általában arabul (vagy héber?), kínaiul, japánul vagy törökül voltak kiírva. Egy helyen szerepelt néhány francia sor is. Kb. hasonló érzés lehet Kínában sétálgatni.  Látod, hogy ki van írva valami (étlap), de azon kívül, hogy helyes kis ábrácskák, nem jelentenek többet. Valószínűnek tartom egyébként, hogy ezekben az üzletekben nem is vásárolnak németek. :D Volt egy török fodrászat, ott is csak török fodrászok vágták a száz százalékban török vendégek haját. Habár eszembe jutott, hogy lehet, hogy azért mennek a törökök török fodrászatba, mert a németnek nem tudnák elmagyarázni milyen hajat akarnak. (Na jó, azért a törökökre berendezkedett boltok olcsóbbak is; Zehra is vett náluk nemrég egy csizmát, mondván ha két hét múlva kidobja, akkor is megérte.)

Vasárnap itthon döglős nap volt, de azért délután elmentünk egy picit sétálni, hogy legyünk a friss levegőn is. Mivel viszonylag korán sötétedik, nem mentünk messzire, csak ide a kis állatkertbe. Az egyik kecskével megetettem egy falevelet.

Hétfőn újra oviba mentünk. Valamilyen rejtélyes oknál fogva Lisa mindent megcsinált első szóra (értsd: nem kellett a felöltözésért tíz percet könyörögni), így már 8 órakor ott toporzékolt az ajtóban, hogy el szeretne indulni. Végül összekaptam magam én is, és gyalog indultunk el. Időnkből kitelett.
Kedden már nem voltunk ilyen fittek, ráadásul szakadt az eső (már hétfő délután is, így az aznapi játszótéri foglalkozás is elmaradt), szóval babakocsival mentünk.

Szerda óta itthon van Zehra szabadságon (idén utoljára), így vele megy Lisa oviba. Bár őszintén kíváncsi leszek mi lesz, mert ma az óvónő kitiltotta. Mármint Zehrát az oviból. Mert Lisa szerda óta megint sír, és mikor én viszem, akkor nem. Ez egyébként röhelyes. Mondtam is Zehrának, hogy ilyen alapon lassan minden anyukát kitilthat az oviból (szó szerint azt mondta, hogy nem viheti többet a gyereket), mert sír a gyereke reggel. És két hét után semmi munkája nem lesz, mert nem járnak gyerekek a csoportba.
És ha már itt tartunk. Az ovi ajtajáról lekerült a 10 gyerek skarlátos tábla. A továbbiakban a sertésinfluenzás gyerekeket számolják. Végülis a skarlátot sem kaptuk el, úgyhogy remélem ezt se fogjuk. 

Szerdán volt Lisa 2. szülinapja (emiatt vett ki Zehra szabadságot). Nem is tudom, hogy nekiálljak-e mindent leírni, ami történt. Mert akkor a felénél elunjátok ezt a bejegyzést.
Na mindegy, kezdem az elején. Zehra már kedden egésznap azon parázott, hogy szerdán három süteményt kell sütnie, és úristen, a tortát úgyis elrontja. Akkor kapott el először a röhögőgörcs, mikor a boltból hazajövet megláttam nála az előre csomagolt hosszában elvágott tortaalapot, amire gyakorlatilag csak a krémet kellett rákenni (krém: mogyorókrém üvegből). Előtte azért felajánlottam, hogyha nem sikerül, szívesen sütök egy tortát... Szerda reggel mesélte, hogy nem sikerült, valamit ki kellett dobnia, és mehetett este 10-kor még egyszer boltba. Komolyan nem vágtam le, hogy mit lehetett azon a tortán elrontani.

Az oviba a szülinaposoknak kötelezően kell vinni egy gyümölcssalátát. Ez volt Zehra következő problémája. Mármint, hogy ő még sosem csinált gyümölcssalátát, és fogalma sincs, hogy kell. Mondom gyümölcsöket feldarabolni, összekeverni, azt' kész. De nem, az nem jó, mert kell bele joghurt, meg...
A joghurt megből persze reggelre nem lett semmi, egy tök normális gyümölcssalátát csinált; körtével, almával, szőlővel, banánnal és naranccsal. A maradékot hazahozta az oviból, így azt ettem tegnap ebédre (és ma is). Ilyen finom kaját mióta itt vagyok, nem ettem! Teljesen boldog voltam ettől. :)

Szerdára elkészültek a sütik (több-kevesebb sikerrel). Az első vendégek fél négy körül érkeztek, az utolsók nem sokkal 10 előtt távoztak.
A szülőktől egy babakonyhát kapott a Lisa (azóta százasával "isszuk a kávékat" naponta), az ovis barátnőjétől egy puzzle-t és egy Hello Kitty-s zoknit, a nagypapától egy ruhát, a nagymamától egy babaágyat, a déditől egy zenélő dobozt (meg még ma vettünk a pénzéből egy HK-s pizsomát és Play-Doh gyurmát), a másik nagymamától egy mesekönyvet (A kis vakondról, aki tudni szeretné, ki csinált a fejére - mókás), a nagynénitől egy másik könyvet, a másik nagynénitől egy babát a babaágyba. És valószínűleg a fele ajándékot kihagytam. :) Persze nem tudott mindenki eljönni. A nagypapi Elefántcsontparton volt a focistákkal, Kati nagymamának megbeszélése volt, az anyuka testvérének a barátnőjének a testvére :) pedig sertésinfluenzás, így jobbnak látták nem jönni, mert sanszos, hogy ők is azok.

Remélem nem hagytam ki semmi fontosat. A képeket hamarosan elérhetővé teszem.