Ez a sztori még az előző blogbejegyzéshez tartozik, de az előzmények ismerete nélkül nem lenne teljes.
Az egész dolog talán ott kezdődött, hogy szóltam még a legelején, hogy én inkább zsemlét ennék, mert finoman szólva sem rajongok a barna kenyérért. Erre az volt Zehra válasza, hogy ők azért nem vesznek zsemlét, mert azt nem lehet másnap megenni. Ezt először nem igazán tudtam mire vélni, aztán hamar kiderült, hogy mire gondol.
Tudniillik ők semmit nem csomagolnak vagy tesznek be a hűtőbe. Nincs itthon zacskó, folpack vagy alufólia. És a zsemlét azért nem lehet másnap megenni (szerintük), mert nyilván azt is csak úgy kiteszik a levegőre (száradni), még a kenyér az ugye előrecsomagolt (pl. toast kenyér), így az még másnap is jó. Remélem érthető voltam. :)

Szóval így történt az is, hogy a vendégek 50 literes szemeteszacskóba csomagolva kapták a szülinapi tortát. Én meg alig bírtam türtőztetni magam, hogy ne röhögjek fel (nagyon) hangosan.

Holnap nem leszek, reggel nyolckor indulok Frankfurtba, ahonnan csak vasárnap este jövök haza.