Szombaton Frankfurtba utaztam, míg a többiek a nagymamához mentek. Így még vonatoznom sem kellett, mert elvittek a frankfurti pályaudvarig. Tulajdonképpen egy kiállítást néztem ki aznapra, de csak délután akartam oda menni, mert akkor már féláron bemehetek.
Megreggeliztem (óh, mire találtam egy helyet, ahol lehetett teát kapni :) ), majd délig a városban sétálgattam (a képeket feltöltöttem Picasára), ahol igazából semmi extrát nem csináltam. A nevezetességek közül Goethe házát gondoltam megnézni - legalább kívülről -, de sajnos úgy körül van építve, hogy már kívülről sem látszik. 5 eurót meg nem igazán akartam fizetni (szívás, hogy nem váltottam ki a nemzetközi diákot, amíg lehetett volna).
Pár óra sétálgatás után elfáradtam, és úgy döntöttem, hogy nem veszek napijegyet Frankfurtban (5.80 €), inkább elsétálok a Messé-ig, és kifizetem a teljesárú jegyet. Szerencsém volt, mert a nénik bediktálós alapon is adtak diákjegyet. :) Szóval tök jól jártam.
A vásár egyébként nem volt túlságosan nagy (a téma egyébként utazás -és biciklikiállítás volt), így elég hamar végigsétáltam a standokon. Jó volt emberekkel beszélgetni. Mondjuk viccesnek találtam, hogy az egyik kiállító sem vágta le, hogy nem vagyok német, csak amikor esetleg megkérdeztem, hogy mennyibe kerül ez Németországban. Erre kérdezte meg az egyikük, hogy miért, honnan jövök. Elmondtam, hogy Magyarországról, és 13 éve tanulok németet. Ő ezt úgy értelmezte, hogy 13 éve Németországban élek. Aztán persze mondtam, hogy még csak szeptember óta.
Ezzel kapcsolatban meg is kérdeztem Zehrát tegnap, hogy például a 100 éve itt élő törökök tényleg rosszabbul beszélnek németül, mint én. Mondta, hogy igen, vagy nézzem meg a Lisa egyik ovistársát, ott se nagyon tud a gyerek németül (és a szülők sem). Ők egyébként oroszok. A kislányt egyébként én még egyáltalán nem hallottam beszélni sem németül, sem máshogy. Alapvetően a csoportban a Lisán kívül még egy kisfiú van, aki tud egyáltalán beszélni.
A vásárcsarnokból kijövet ... apropó vásárcsarnok. A képeken is látszik, hogy már majdnem olyan, mint a pesti EXPO. :) Szóval dolgom végeztével örömmel nyugtáztam, hogy megúsztam az esőt, ami éppen addig esett, amíg bent voltam. Nem tartott azonban sokáig az örömöm, mert alig pár tíz métert tehettem meg, mire újból eleredt. Ehatároztam, hogy villamossal megyek vissza a vasútállomásra. A jegyautomatánál éppen 3 német (!) nyugdíjas szórakozott. Beálltam mögéjük a sorba. Közben elment egy villamos. Nem baj, megyek a következővel. Azonban mire az beérkezett a megállóba, még mindig nem jutottam el az automatáig, úgyhogy a jó öreg bliccelést választottam. Mivel a következő megállókban senki nem szállt föl, így nem volt ellenőr sem. Megint megspóroltam 2 euró 20 centet, amivel a német gazdaságot gyarapítottam volna, ha a nyugdíjasok nincsenek ott, és tudok jegyet venni.
A frankfurti pályaudvaron szerencsére kismillió automata van, így ott a jegyvétel ilyen szempontból nem okozott gondot. (Itt előzményként megjegyezném, hogy mikor először vonatoztam - Limburgból Wiesbadenbe -, akkor is automatából próbáltam először jegyet venni, de nem igazán tudtam, hogy mit, meg hogy kell, úgyhogy negyed óra szórakozás után bementem a pénztárba, ahol a pénztáros közölte, hogy menjek csak vissza az automatához (van ott egy másik is), mert csak onnan lehet jegyet venni.) A fenti előzmények ismeretében próbáltam az automatából jegyet venni, ami harmadszorra sem sikerült. Ez azért volt meglepő, mert ezek a német jegyautomaták nem olyanok, mint a MÁV-osak, hogy akármilyen irányban tuszkolod bele a pénzt, úgysem fogadja el, hanem mindenhogy jó neki. Egy idő után azonban észrevettem a hibaüzenet, miszerint maximum 20 euróssal lehet fizetni (nálam egy ötvenes volt). Arra már felfigyeltem rögtön a legelején, hogy a boltokban nem lehet 50-esnél nagyobb címletű pénzzel fizetni, de nem gondoltam arra, hogy az automatánál 50-essel sem. Na mindegy, bemenetem a pénztárba, hogy majd elsírom a problémámat. A biztonsági őr megkérdezte, hogy miért jöttem, majd, hogy jegyet is akarok venni vagy csak pénzt váltani. Mondom ha már itt vagyok, akkor vennék jegyet is. Adott egy sorszámot, majd öt perc várakozás után sikerült jegyet vennem.
Limburgba megint átszállásos vonattal mentem, ami 16:40-kor érkezett a pályaudvarra. Gondoltam megkísérlek a jegyemmel kibuszozni Linterbe, maximum szól a sofőr, hogy nem lehet. Ilyenirányú terveim azonban dugába dőltek, mikor láttam, hogy az utolsó busz 16:22-kor indul. Szóval maradt a séta. Mivel már korán sötétedik, sikerült felfedeznem, hogy a Limburgot Linterrel összekeötő gyalogúton nincs közvilágítás. Még jó, hogy nem otthon vagyok, itt azért teljes biztonságban haza mertem menni. Kicsit előbb érkeztem meg, mint a többiek, akik még hoztak valami kaját a kínaiból. Én szerencsére vettem még két zsemlét Frankfurtban.
