Különösebben nem számítottam rá, hogy csinálunk vasárnap valamit, ezért némileg meglepett, mikor reggel bekopogott Zehra a szobámba, hogy van-e kedvem velük menni Frankfurtba, az állatkertbe. Jah, és vonattal megyünk. - mondta. Vonattal? Frankfurtba? Hát hogyne lenne! :)
Gyorsan összekaptam magam, és már indultunk is az állomásra. Nagyon furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi történhetett, hogy vonattal megyünk, és nem autóval. Azzal indokolták a döntést, hogy Lisa még nem ült vonaton, és Frankfurtban nagyon drága a parkolás, és nem is lehet az állatkert mellett megállni, így tulajdonképpen olcsóbb vonattal menni.
A vonaton meg is jegyezte Zehra Lisának, hogy jól nézd meg apádat, mert többször úgyse látod önszántából vonatra ülni. Déja vu :)
Lisának nagyon tetszett a vonatozás, azóta is arról beszél, meg legóból is vonatot építünk minden nap, és alig várja, hogy újra vonattal utazhasson. :)

Az állatkert nem volt olyan nagy szám. Igazából össze sem lehet hasonlítani a pestivel. Az valahogy sokkal interaktívabb; nekem ez hiányzott a legjobban. Amivel több volt, hogy volt egy pár éjszakai állat, de ott nem lehetett fényképezni, így ezt nem tudom megmutatni. A zsiráfok édesek voltak, főleg a "kicsike". A kertet viszonylag hamar körbejártuk, így gyalog indultunk vissza a pályaudvarra, ami kb 5 megállóra volt metróval egyszeri átszállással.

Útközben megnéztük az újonnan nyílt plázát, végigsétáltunk a helyi Andrássy úton (nem azért, mert szép, hanem mert csak olyan dolgokat árulnak, amit ember nem tud kifizetni), és a piros lámpás negyeden (ház). Meg akarták nekem mutatni az Operaházat (Alter Oper Frankfurt), de az éppen renoválás alatt volt. A pályaudvartól nem messze még fényképeztem néhány felhőkarcolót, de ezek nem voltak olyan nagyok (1, 2, 3, 4).

A Limburgba menő vonatot körülbelül kettő perccel késtük le, így még volt  majdnem egy óránk az állomáson a következő indulásáig. Zehráék addig be akartak menni a Mc Donald's-ba. Mivel amúgy sem akartam semmit kérni, szóltam, hogy addig megnézném a párizsi vonatot, amíg kajálnak. Csak az ajtóból néztem be, ezért tükröződöm vissza a  TGV másodosztályának ablakán. :) Egy pár perc volt még a vonat indulásáig, és nem akartam véletlenül Párizsba menni jegy nékül.

Mire leszálltam a vonatról Zehráék már vártak, mert annyian voltak a mekiben, hogy pár perc után elunták a sorbanállást. Így a Burger Kingben ettünk. :S

Mivel a Regionalbahn-t lekéstük, S-Bahn-Vectus kombinációval utaztunk haza. Előbbi a dortmundi S-Bahn-hoz képest igencsak kultúrált volt, és a városból kiérve már nem is volt rajta rajtunk kívül más. Niedernhausenben szálltunk át a limburgi vonatra. Ami már korábban is feltűnt, hogy itt nem kell várni (5-10-20-n) percet a csatlakozásra, hanem a következő vonat azonnal továbbindul. Persze ehhez az kell, hogy a vonatok ne késsenek. Alapvetően nem is késnek, habár Zehrának mások a tapasztalatai.
Októberben Dénes vonata 15 perccel korábban ért Frankfurtba, mint kellett volna neki a menetrend szerint. Erre mondta Zehra, hogy ő ilyet még Németországban nem látott.