Kezdem ott, ahol legutóbb abbahagytam. November utolsó hetében elmentünk egy dekorációs boltba adventi naptárat venni. Zehra kinézett egy kis fehér papírszatyrokból álló darabot, amire a számok matricával voltak felragasztva. A számokból arany színűt szeretett volna, de már csak ezüst volt. Nem baj, túléljük. Irány a pénztár!
A pénztárnál kérte a számok mellé a zacskókat, mire a pénztáros közölte, hogy az sajnos már elfogyott (akkor minek van kirakva?!). Oké, jó lesz a másik fajta is; azok a piros zsákok. Az is csak dekoráció - mondta a pénztáros. Különben is, minek akarunk mi ilyenkor egyáltalán adventi naptárat venni?! Szerintem erre már Zehra agyán is végigfutott, hogy természetesen legközelebb márciusban fog adventi naptárat venni. :D
Végső soron abban maradtak a pénztáros csajjal, hogy felírja Zehra adatait, és ha lebontják a dekorációnak szánt adventi naptárat, hazaviheti. Zehra december másodikán kapta meg a naptárat (az előző blogbejegyzéshez már csatoltam róla a fényképet). Végső soron nem járt olyan rosszul, mert 20 euró helyett 10-ért elhozhatta.

Lisa (és persze én is) minden reggel örömmel bontogatja (bontogatjuk) a kis csomagokat. Persze nem mindig sikerül meggyőzni arról, hogy a csokikat jobb lenne az óvóda után megenni, és nem reggeli előtt.

Folytatás holnap a Mikulással, mert ma már túl késő van.