Ez a nap (hét?) korántsem olyan unalmas, mint amilyennek ígérkezett. De nem akarok a dolgok elébe szaladni. Csak szépen sorjában. Kedden még oviban voltunk. Háromnegyed 9 körül kellett onnan eljönnöm. Lisa sírással fejezte ki nemtetszését, így az óvónő azt mondta, hogy jöjjek vissza inkább 11-re 11:30 helyett.
11-re visszamentem az óvodába. "Gott sei Dank!" - ez volt az óvónő első szava, amikor meglátott. Lisa egész nap sírt, örültek, hogy elviszem...

Délután bevásárolni voltunk: Aldi, Tegut, DM. Miközben Lisa a bevásárlókocsiban ült, mutattam Zehrának a karján lévő szúnyogcsípésre hasonlító pöttyöket. Nagyjából azon a véleményen volt, hogy pár csípéssel nem kell foglalkozni. Estére megváltozott a véleménye, mert addigra Lisa mindenhol tele volt pöttyökkel. Mondta, hogy holnap (szerdán) ne menjünk oviba, mert elviszi őt az orvoshoz.
Sajnos Lisa nem gondolta úgy, hogy óvodamentes nap lévén sokáig alszik, így hét előtt keltünk. 10-kor megjött Zehra, és mondta, hogy már nem megy vissza dolgozni, mert ki tudja, mikor fognak végezni az orvosnál. Konstatáltam, hogy akkor ma nekem semmi teendőm nincs, és nekiindultam a világnak. Nem jutottam tovább elsőre a sarki buszmegállónál, ahol majdnem egy órát kellett volna a buszra várni. Visszasétáltam a házig, ledobtam a pulóvert, meg átöltöztem kevésbé meleg ruhákba. Szép idő volt, nem akartam felesleges holmikat cipelni. Aztán bementem a boltba, vettem ásványvizet és gumicukrot, és másodszorra is elindultam a buszmegálló felé. Ha gyakrabban (vagy egyáltalán) vennék néha BKV jegyet, kevésbé viselte volna meg a lelkem a 1,5 eurós buszjegyet. 11:15-kor értem ki a pályaudvarra, 11:18-kor indult vonat Wiesbadenbe. Három perc alatt sajnos nem sikerült rájönnöm, hogyan tudok az automatából jegyet venni. Öt alatt sem... A vonat pedig elindult nélkülem. A következő egy órával később indult, de arról át kellett szállni. Mindenesetre nem akartam egy órát a pályaudvaron ücsörögni, sétáltam egy kicsit a városban, majd dél körül visszamentem az állomásra. Megkerestem a pénztárat és jegyet kértem Wiesbadenbe. A pénztárnál persze nem lehetett jegyet venni, a bácsi visszaküldött az automatához. Ott feltűnt, hogy hiába is próbálkozom, ott csak bankkártyával lehet fizetni. Már azt hittem, hogy a kör bezárult, mikor egy kicsit távolabb megpillantottam egy másik automatát, ami papírpénzt is elfogadott. Vettem egy jegyet, majd elkezdtem kérdezősködni, hogy hol tudom érvényesíteni. Végül egy kalauz kinézetű emberke mondta, hogy ha most vettem, akkor mostantól érvényes. :)

Felszálltam a vonatra. Lélegzetelállítóan jól nézett ki ahhoz képest, hogy csak egy helyi személyvonat volt. Az emeleten ültem le, ahol az asztalka alatt ott figyelt a konnektor még a másodosztályon is...

Mivel eddig csak a plázát ismertem Wiesbadenben, ott kezdtem a nézelődést. Ez közvetlen a pályaudvar mellett van. Majd az állomásra visszatérve készítettem egy fotót a falon lévő térképről, ami alapján elindultam a belváros felé. Belülről csak egy evangélikus templomot néztem meg (ami közel sem volt olyan pompás, mint a külseje), többnyire sétálgattam a régi utcákon, néha betérve egy-egy üzletbe nézelődni. Hamar találtam egy idegenforgalmi irodát, ahol felmarkoltam egy papír alapú térképet is, így a nap hátralevő részében nem kellett a fényképezőgép LCD-jén az utcákat bogarászni.

Csináltam pár képet a bringás infráról is. Azt hiszem, az pont olyan, mint amilyennek Budapesten is lennie kellene...

Hazafelé busszal jöttem (45 perc, vonattal 65 volt). Így egyrészt nem kellett visszasétálni a pályaudvarra, másrészt megállt Linterben is, nem messze tőlünk. A buszmegben lévő automatából persze megint nem tudtam jegyet venni, egész egyszerűen azért, mert nem volt rajta Linter.  A biztonság kedvéért megkérdeztem egy másik buszra váró lányt, hogy tudok-e a buszon is jegyet venni. Igen. - mondta, ő is Limburga megy.