Gondolkozom kell, mi minden történt kedd óta, mióta nem írtam - megkérdeztem Zehrát, ő jobban emlékezett. :)
Szerdán vásárolni voltunk. Vettünk nyuszieledelt, zsiráfos pelenkát, gumicsizmát és egy cipőt nekem. Igyekszem felkészülni a hidegebb időkre, mert azt mondták, hogy tavaly télen -30 fok is volt.
Csütörtökön a munkaügyi hivatalban (Agentur für Arbeit) voltunk, majd a városházán. Az ügyintéző hülyébbnél hülyébb indokokkal igyekezett büntetést kiszabni a családra és rám (10 ezer €). Végeredményben úgy sikerült kibújni a büntetés fizetése alól, hogy papíron szeptember 10-től március 10-ig vagyok itt. Gyakorlatban november helyett februárig. Aztán majd kitaláljuk, hogy akkor mit mondunk a hivatalban.

Pénteken végre megengedték az óvódában, hogy Lisa fél 12-ig maradjon. Viszont 10-kor csörgött a telefon, hogy az óvódából üzenik, menjek Lisáért, mert belázásodott. Délutánra kialudta magát, de a biztonság kedvéért azért elmentek az orvoshoz, ha már két hete beteg.
Este a magyar nagymamánál voltunk, akinek holnap lesz a szülinapja, így akkor is találkozunk. Egy pizzériába megyünk vacsorázni velük. Egyébként nagyon szimpatikusak voltak. Lisa nagymamája babaruha-tervező, a férje német, a gyerekük, aki otthon volt 17 éves, beszél németül meg magyarul is. A dédnagymama nem beszél németül. Ő mutatta meg nekem a házat, ami egyébként szerfelett hatalmas. A nagypapa egyébként a német válogatott (foci) menedzsere és buszsofőrje. A házban külön szoba volt szentelve az aláírt mezeknek, labdáknak, miniatűr focistáknak.

Ma délelőtt Rüdesheimben voltunk. Vagyis inkább délután, mert délben indultunk csak el. Odafelé elég durva szerpentinen vezetett az út; már alig vártuk, hogy kiszálljunk végre a kocsiból. Persze várhattunk egy darabig, mert a GPS olyan utakra küldött folyamatosan, ami vagy magánterület vagy erdei kavicsos ösvény volt.
Rüdesheimbe érve elkezdünk kaja után nézelődni. Körülbelül három óra lehetett, mire megebédeltünk. Lisa persze nagyon kifáradt addigra, már ebédidő alatt beszállt a babakocsiba aludni. Negyed órával később, - mikor a fagyi következett - felébredt, és bevágott egyet. :) Ezután hazaindultunk, közös megegyezésre nem a hegyek és a szerpentinek felé. Tehát lényegében elmentünk Rüdesheimbe ebédelni. Előre örültem, hogy végre valami konzervmenteset ehetek. Hát, mit ne mondjak... - bécsi szeletet kértem svájci módra, vagyis svájci szeletet, de ilyen íztelen húst ritkán ettem ezidáig.
Hazafelé a Rajna mentén jöttünk, a túlparton lévő várakat nézegetve. Elhaladtunk Loreley mellett is. Annyi lakókocsi és turista volt arrafelé, hogy komolyan gondolkozom rajta, hogyha egyszer lesz időm megnézem.