Annak, aki azért szurkol, hogy kapok-e enni - üzenem, hogy a mai nap sem az evésről szólt. De erről majd később. Kezdem a tegnapi nappal.

Lisa legalább hajnali négytől reggel hétig ordított. Miután a szülők elmentek dolgozni szerencsére abbahagyta. Velem egy angyal :) Nyolc után elmentünk az óvódába, ahol kilencig kellett vele maradnom. Fél 11-re mentem érte. Különösebben nem foglalkozott velem, az óvónők 11-kor zavartak minket haza, mert a gyerek már nem tudott megállni a lábán a fáradtságtól. Itthon megebédeltünk, aztán mindketten aludni tértünk. Délután két óra előtt 10 perccel keltett fel. Én még tudtam volna aludni...
A délután kissé unalmasan telt. Lisa játszótérre szeretett volna menni, én viszont mondtam, hogy várjuk meg anyát, majd elmegyünk közösen valahova. Igen ám, de anyukának munkahelyi programja volt, és hét órakor tért csak haza, akkor is éppen csak annyi időre, míg Lisát lefekteti. Tehát nem jutottunk el a játszótérre.

Ma színházban voltunk. Zehra tánccsoportjából valaki kórházba került, így megkaptam a jegyét. Úgy volt, hogy 10-kor indulunk, de ehhez Lisának is volt egy két szava, úgyhogy fél órát késtünk. Egy kisbusszal mentünk, nyolcan. Fél háromra értünk Oberhausenbe, így már nem volt időnk ebédelni... A jelentős késés oka a dugók voltak. Köln mellett egy 12 km-es, Oberhausen előtt egy 2 km-es, Köln előtt még két közepesen hosszú kocsisor állt.

Emlékszik valaki arra a barna henger alakú épületre Oberhausenben, ahol annak a "csomagolóművésznek" a kiállítását néztük meg anno? Amellet van a színház (és mostmár egy vidámpark és egy óriási bevásárlóközpont is). A színház egy vadonatúj épület. Túlságosan is modern és egyszerű volt. Ami tetszett benne - összehasonlítva a budapesti színházakkal -, hogy mind a büfé, mind a mosdó akkora volt, amekkorának lennie kellett. Egyikben sem kellett sorba állni, és mindenkinek jutott egy fotel, ahol megihatta a maga kis pezsgőjét. Én egy perecet és egy kólát kaptam (na, ezzel nem laktam jól...). Pozitív volt még, hogy nemdohányzó színház volt. Bár nem hiszem, hogy lennének errefelé nem nemdohányzó színházak is...

A külsőségekről még annyit, hogy kár volt azon izgulnom, hogy vajon összeillik-e a nadrágom a cipőmmel és a pulóverrel. Az átlagos németnek esze ágában sincs kiöltözni, ha színházba megy. Mi nyolcan mentünk együtt, abból öten farmerben jöttek. Öltönyben egyetlen pasit sem láttam!

Az előadás szerintem egészen átlagos volt. Ennek némileg ellent mond az, hogy  - meglepetésemre - az előadás végén a közönség felállva tapsolt, virágcsokrokat dobálva a színpadra. Szóval lehet, hogy velem volt a baj; a probléma forrása pedig az lehet, hogy nem értettem mindent a dalokból. Persze ha nagyon koncentráltam tudtam követni az eseményeket, de mindkét felvonásban kikapcsoltam az agyam legalább egy-két szám erejéig pihenni.
Játszott a darabban egy fiatal srác, akinek - szinte kivétel nélkül - minden szavát értettem. Nem volt nehéz, pont ugyanolyan akcentusa van, mint nekem :) Nézegettem youtube-os videókat, ahol a kommentekben szerepel, hogy tök jól tud németül, nem is lehet kivenni, hogy akcentusa van... Azt gondolom, hogy aki felismeri benne a saját akcentusát, annak igazán könnyű :)

Azon túl, hogy nagyon örültem, hogy az egyik főszereplő magyar, leginkább a darab technikai megvalósítása nyűgözött le. A színházban nem volt erkély, emelet és oldalpáholy. Helyette a földszint körül félkörívben lépcsőzetesen helyezkedtek el a felsőbb sorok. A színpad gyakorlatilag körülvette a nézőteret. Volt olyan jelenet, amikor közvetlenül mögöttem (utolsó sorban ültem) húzták fel a függönyt, és kezdődött az ének és a tánc. A fénytechnika is nagyon szuper volt. A jelenetek rendkívül látványosak voltak. Sokszor fogalmam sem volt, hogy élő ember mozog a színpadon, vagy csak egy képet vetít a projektor. Vagy a magasból leereszkedő díszlet tényleg az-e, aminek látszik, vagy csak fényjáték az egész. Vagy ennyi fajta függönyük van?

Az előadás után egyből hazaindultunk. Mivel csak egy nagyon kicsi dugóval találkoztunk, a 200 km-es utat alig több, mint egy óra alatt megtettük. Egy nyolcszemélyes Renault kisbusszal utaztunk. Nem gondoltam volna, hogy tudunk vele 175 km/h-val menni.