Kivételesen nem azért nem írtam az elmúlt két napon, mert nem volt mit, hanem mert nem volt időm. Ezt is megértük. :)

November 11-én este tartották a városban a Márton napi felvonulást. Erről egy igazán jó leírést, találtam itt, úgyhogy nem is ragozom tovább, akit érdekel elolvashatja.

Márton 317-ben született a pannóniai Savariában, a mai Szombathelyen. Az apja kívánságára a római császár katonája lett. Egy különösen hideg téli estén, mikor a Francia honban fekvő Amiensbe lovagolt a város kapujában egy félmeztelen koldus kért tőle adományt. Mártont nagyon megindította a koldus nyomorúsága, így kardjával kettévágta kabátját, és a felét a koldusnak nyújtotta. Éjszaka álmában megjelent neki Jézus a koldus alakjában. Márton ennek hatására felhagyott a katonai szolgálattal és megkeresztelkedett.
Misszionáriusként sok jót tett, nagyon megszerették az emberek: püspökükké akarták választani. Ő méltatlannak érezte magát eme hivatásra, így mikor érte jöttek, hogy felszenteljék, elbújt egy libaólban. Azt gondolta itt sosem találnak rá, de a libák hangos gágogásukkal elárulták őt. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
A nép nem felejtette el Mártont, minden évben halálának évfordulóján, november 11-én emléknapot tartottak a tiszteletére: fáklyás felvonulásokat szerveztek és Márton-tüzeket gyújtottak.
A lampionos felvonulásokat  csak a 19. század elején vezették be egyházi rendeletre, hogy a fény, mely a jó cselekedetet jelképezi mindenkihez eljusson. Manapság ebben elsősorban a gyerekek vesznek részt, sötétedéskor a maguk készítette lampionjaikkal járják az utcákat miközben régi Márton napi dalokat énekelnek. A vonulókat a lován ülő Szent Márton vezeti arra a helyre, ahol a megemlékezésre sor kerül. A helyszín településenként változó: többnyire a piactér, a templomtér vagy esetleg maga a templom ad helyet a rendezvénynek. 
A megemlékezés résztvevőinek iskolás gyerekek dalokból, versekből, és egy kisjelenetből álló műsorral kedveskednek. A kisjelenet leggyakrabban a köpönyegét megosztó Márton történetét  mutatja be, de vannak jelenetek, melyek jelen korunkba ágyazva mutatnak példát az emberbaráti szeretet megnyilvánulására. A műsor befejezéseként meggyújtják a Márton-tüzet, és megajándékozzák a gyerekeket valamiféle finomsággal, például pereccel, márton-kiflivel, fánkkal, liba alakú kaláccsal, cukorkával, teával, gyerekpunccsal, márton-musttal. Az egyik legjellegzetesebb Márton napi ajándék a "Weckmann", ami egy édes tésztából készült ember alakú figura mazsola szemekkel és agyagsíppal a szájában.
Mivel a Márton nap korábban a karácsonyt megelőző böjti időszak előnapja volt, a megemlékezés után még ma is sok helyen táncos mulatságot csapnak, ahol az asztalról nem hiányozhat a Mártont eláruló libák sültje és az újbor.

Az ünneplés tényleg úgy zajlott, ahogy az fent le van írva. A képek, amiket csináltam itt kezdődnek. Talán annyit helyesbítenék - mivel tegnap ilyen Márton-formát reggeliztem -, hogy azt nem "Weckmann"-nak, hanem "Martinsmann"-nak hívják. És nem volt agyagsípja, csak két mazsola szeme. Mi mondjuk libát sem sütöttünk, de azt mondta Zehra, hogy csak azért nem, mert annak kell egy óra, hogy megsüljön. Valamiért úgy érzem, hogy nem vesztettem sokat.
Tegnapelőtt este paradicsomos spagettit vacsoráztunk. Idáig úgy gondoltam, hogy a paradicsomos tészát szándékosan sem lehet elrontani, mert alapvetően csak tészta kell hozzá, meg paradicsom(szósz). Hát most sikerült! A paradicsomszószt ugyanis Knorr zacskós porból csinálta (a fini üveges helyett, amit itt is ugyanúgy lehet kapni), és az íze mindenre emlékeztetett, csak a paradicsomra nem. Valószínűleg egy világ omlana össze bennük, ha megtudnák, hogy a zacskós kajákon túl is van élet.