A mai nap egész izgalmas volt. :) 

Reggel elmentünk Wiesbadenbe, hogy Thomas nyugodtan tudjon otthon Windows 7-et telepíteni. (Megjegyezném, hogy fél ötkor, mikor hazaértünk, majdhogynem visszaküldött minket, merthogy még nem fejezte be...) Wiesbadenben elsősorban a "kreatív vásár" miatt mentünk. A kiállítócsarnokba lépve végeláthatatlan embertömeg és a pénztárnál kígyózó sor fogadott. Vigyáztam Lisára, míg Zehra beállt a sorba. Szegénykém kissé nehezen bírta.
Miután sikerült jegyet venni, próbáltunk beljebb menni, de ez az előcsarnokban lévő sor miatt kicsit nehezen ment. Aztán egyszer csak bejutottunk. :)

A kreatív vásárban ilyen csináld magad dolgokat árultak. Főként varrós cuccok voltak, patchwork takarók (állati jól néztek ki) - ezekhez lehetett mindenféle kis négyzet anyagdarabot venni, ami tök hasznos, mert nem kell megvenned egy métert -, LCD kijelzős, érintőképernyős, magától hópelyhet varró varrógépek, gombok, fonalak, cipzárak, stb. Aztán voltak még karácsonyi dolgok, nyomdák, gyertyák, mindenféle, amit az ember csak el tud képzelni. Láttam egy csomó új dolgot is, amit magyar kreatív boltban még nem. Sajnálom, hogy nem vittem fényképezőgépet, mert némelyik dolog tényleg hihetetlenül szép volt. Persze ezeknek meg is kérték az árát (kötött sapka akciósan 25€). Lisa szerencsére egész jól bírta a strapát.
Miután körbenéztünk megebédeltünk (lasagnét ettem), majd vettem pár sütiformát. Brúnót csak Dénes miatt. :)

A vásár után még sétáltunk a városban egy kicsit, meg shoppingoltunk (cipőbolt, játékbolt, könyvesbolt)- mondván időnk, mint a tenger, és Thomsanak teljes nyugalomra van szüksége a Windows telepítéshez.

Este Thomas odajött hozzám, és mondta, hogy ma kínaiba szeretnének menni. Először azt hittem, hogy azért mondja ilyen kérdő hagsúllyal, mert vigyáznom kellene addig a Lisára. De mint kiderült, mindannyian ott eszünk, és tudták, hogy én nem rajongok érte. Bár megígérték, hogy nem kell kutyát meg macskát ennem. Ez is valami. :)

Utólag el kell ismernem, hogy az egyik legkellemesebb csalódásom volt a kínai étterem. Külsejében cseppet sem emlékeztettt az Egry József utca - Karinthy sarkon található kínaira, ez ugyanis roppant fényűzően volt berendezve. Másrészt a kajálás önkiszolgáló volt (13 euróért annyit eszel svédasztalról, amennyit akarsz). Utólag sajnálom, hogy nem voltam igazán éhes, és nem bírtam 13 eurónyit enni, kb. csak négyet. :D Első körben sült krumplit ettem sült sajttal (anya; keverd össze a rántott sajtot a sajtgolyóval, akkor kapod ezt - szóval lényegében rántott sajt golyó alakban, fura ízű sült krumplival). Aztán még egy tányér vegyes gyümölcsöt (olyasmit, mint amit Franciaországban is), hozzá barackkal, végül mindegyik fagyiból egy kicsit - a zöldnek nem tudom milyen íze volt.

Mondtam a szülőknek is, hogyha előbb tudom, hogy itt ilyen kultúrált a kínai, nem tiltakozom. Az étvágyam csak akkor ment el, mikor elmesélték, hogy a nagypapa - aki a német fociválogatott buszsofőrje, így részt vett a koreai vb-n - Koreában kutyalevet ivott (nem vicc), mert azt árultak a stadionban.

Az étteremből kifelé menet még megnéztük a bejárat melletti "tóban" úszkáló halakat. Lisa látta, hogy Thomassal mindketten a víz fölé tartottuk a kezünket, hogy odajöjjenek a halak, amik nagyjából 20 centisek voltak, színesek és a harcsára hasonlítottak leginkább a bajszuk miatt. Aztán Thomas kifordult, hogy kimenjen az ajtón, mire Lisa is belemárotta az ujját a vízbe. Persze a hal rögtön ráharapott. A folytatatást gondolom nem kell ecsetelnem. :) Aztán elmagyaráztam neki, hogy a halacska csak éhes volt, és azt hitte, hogy kaja vagy, mire abbahagyta a sírást. De legalább szerzett egy újabb élményt, amit mesélhet az óvodában. :)