A mostani hétvége után is bőven akad mesélnivalóm. De mivel nem akarok nagyon hosszú bejegyzéseket írni, kezdem két régebbi történettel.
Először is: a kesztyű problémát egyelőre a báránnyal hidaltuk át. Ez most így valószínűleg viccesen hangzik, de a kép magáért beszél. A bari cső testébe Lisa bele tudja dugni a két kezét, és az melegíti. Aztán az egészet a nyakába akasztjuk. Jópofa dolog, és rengeteg idő spórolható vele. :)
A másik sztori már elég régi, de mindig elfelejtem leírni. Azt hiszem, sikerült asszimilálódnom, ami azért elég meglepő, mert többek között nem igazán öltözködöm úgy, mint a németek. Mikor először voltam egyedül a városban odajött hozzám egy csaj, és megkérdezte, hogy honnan indul a busz Linterbe. Nem akartam neki azt mondani, hogy én is pont ezt keresem vagy fél órája... Mondtam, hogy szerintem ez lesz az a megálló. Múlt héten az óvodából hazafelé jövet egy autó állt meg mellettünk. A benne ülő néni azt hiszem a Rebhuhnweg-et kereste. Mondam neki, hogy menjen még egyenesen, aztán forduljon balra, majd jobbra az első utca az. Annyiban tévedtem csak, hogy nem az első, hanem az utolsó utca volt az, de nem hiszem, hogy ne találta volna meg. :)