Ma délelőtt csak 10 órára sikerült legyőznöm a lustaságomat és felkelni, mivel tegnap elég későn kerültem ágyba (azaz ma). Délután kettőkor aztán úgy gondoltam, hogy éppen itt az ideje, hogy reggelizzek (ebédeljek). Találtam a hűtőben háromnapos spagettit, megkérdeztem, hogy van-e még szósz hozzá. Nem volt. No sebaj, eszem kenyeret! - de az sem volt. Végül sütöttem két zsemlét. Mondtam én mindig, hogy a vajas zsemle a legjobb vasárnapi ebéd. :D Mostanra valószínűleg az anyuka is belátta, hogy talán nem ártana valami kaját szerezni, mert egy szelet süteménnyel állított be az imént a szobámba.

Tegnap délután Wertheim Village-ben voltunk. Csak Lisa kapott valamit, mert őrületesen drágák voltak a boltok. Minimálisan ugyan jobban nézett ki, mint a Premier Outlet, de utóbbi nagyságrendekkel jobb. Este nyolckor zártak az üzletek, utána vacsorázni mentünk egy étterembe. Gyerekadag rántotthúst kértem krokettel, így még egy desszert is belefért utána. Éppen megjegyeztem, hogy tök jó, most nem fog megfájdulni a hasam a sok kajától, mire kihozták a desszertet. Vaníliafagyit kértem tejszínhabbal és forró málnaöntettel. A méreteiről csak annyit, hogy nem bírtam megenni (és aki engem ismer, az tudja, hogyha édességről van szó ez mennyit jelent). Zehra valami almás dolgot kért, hát ő sem bírt megmozdulni utána. :)

Pénteken valami öltönyös buli volt Dietkirchenben a sportegyesületnél. Zehrának segíteni kellett, Thomas pedig szerette volna, ha Lisa is vele megy, így nekem is menni kellett, hogy lefoglaljam Lisát. Igazából csak az volt kellemetlen, hogy amíg bent beszédeket mondtak, kint kellett maradni Lisával. Annyira fáztam a végére, hogy alig éreztem a lábam. Illetve nem vártuk meg a végét, hanem Zehra hét órakor otthagyta őket, mert még vásárolnunk is kellett a hétvégére.