Vasárnap délután Petra nagymamához mentünk négyesben. Gyalog a következő faluba (Mensfelden). Egy darabig keresztül a mezőn, majd megmásztunk egy dombot, végül kicsit lejtmenetben. Mire megérkeztünk a nagyihoz már mindenki ott volt. Összesen 13 ember és négy kutya. Hála az égnek visszafelé már kocsival jöttünk, bár az apuka szívesebben gyalogolt volna. Én nem. Lisa sem. És Zehra sem :) Végül Thomas is beadta a derekát, és beült a kocsiba a hazagyaloglás helyett.
Ezután átsétáltunk a sarkon lévő pizzériához. Addigra megérkezett az előbbi 13 fő kiegészülve a másik (magyar) nagymamával és családjával. Az étterembe már csak egy kutya jött velünk. Eltartott egy kis ideig, mire mindnyájan le tudtunk ülni, de végülis sikerült. Zehra mondta, hogy nagy a rokonság, és most nem is vagyunk sokan, - az előző szülinapi bulin 60-an voltak. Igen, azt elfelejtettem mondani, hogy tulajdonképpen Kati nagymamának a születésnapját ünnepeltük.
Vacsira bolognai gnocchit ettem, és jól laktam :) Szerencsére a mai vacsi is a fazékban van már. A nevére nem emlékszem, de lényegében paprikáskrumpli valami kutyaszalámival. 

Ma délelőtt fél 12-re mentem Lisáért az óvódába. Az ebéd utáni alvás után pedig a játszótéren voltunk, ami engem jobban lefárasztott, mint Lisát. Így már késő délután nem volt kedvem a városba menni.